Egy linzi a Fuji tetején

Beszámoló Japán – Jamboree 2o15

Visszatekintve a 3 és fél hétre Japánban, számtalan benyomás jut eszembe: Egyrészt a nagy hőségre kell gondoljak, melyik a sátort 8 órától szaunává változtatta. Másrészt a beszélgetések hiányoznak a világ minden tájáról érkezett cserkészekkel (több mint 150 különböző nemzetiségű cserkész gyűlt össze).

Persze kimondottan érdekes volt megismerni a Japán kultúráját is! Tényleg nagyon rendezettek és szabály betartóak. Japánban mindennek megvan a rendje, helye.

A tábor után együtt a magyar kontingensel (majdnem 200 fő) megnéztük Kyotot és Oszakát. Azután külön váltunk és néhányan Oroszországba indultak a transzszibiriai expresszel, mások Tokio-t fedezték föl, én pedig a Fuji-t mászhattam meg.

Biztonsággal mondhatom hogy számomra a Fuji utóprogramm volt (szó-szerint) az utazás csúcspontja! Még ha fárasztó is volt megmászni a 3776m magas vulkánt, megfizethetetlen jutalom volt fentről letekinteni az országra és Tokio-ra! A legkevesebb pillanatom az volt, amikor az 5. állomási sátor helyünkön felébredtünk és gyönyörű napfelkeltét élvezhettünk és láttuk a Fuji csúcsát.

Minden esetre egy életre szóló élmény volt!

Antal Ágnes,
ÖV 80. sz. Árpád cscs. Linz


Japán Jamboree – 2015 – Ahogy mi láttuk

 

Életem első Dzsemboriján vehettem részt múlt nyáron, mint külföldi magyar cserkész a magyarországi cserkészekkel együtt.

A kiállítósátorban működtem az ISTben (International Service Team) 5 Cserkésztársammal. Minden nap hárman dolgoztak a sátorban felváltva. A kiállítósátorokban minden ország bemutatta hazájának jellegzetességeit (ételeket, népviseletet, stb).

A magyar sátorban különböző lekvárfajtákat, erős Pistát kóstolhattak az érdeklődök és bemutattuk a Rubik-kockát (Bűvöskockát) is. A magyar termálfürdőket elektromos lábfürdővel demonstráltuk az ellazulni vágyóknak.

A szabad napokon különböző programokon vettünk részt. Önállóan mozoghattunk a dzsembori egész területén, megnéztük a “hősök terét”, vagy a ‘sciencecorner’-t, ahol mindenféle kísérleteket próbáltunk ki, vagy busszal kimentünk a legközelebbi városba egy kicsit szétnézni.
Az ISTnek egészében véve sok munkája volt, mert a tábor előtt és után fel- és le kellett mindent építeni, mindezt a tűző melegben. Esténként azonban több szabad óránk volt, mint a résztvevőknek és így sok emberrel megismerkedhedtünk.

Àdám Magdalena
ÖV 80. sz. Árpád cscs. Linz